A takarmányok szerepe a mai állattartásban

Ez egy elég gyakran felmerülő kérdés, mellyel munkánk során sokszor találkozunk. Miért van szükség a takarmánygyártó cégek által előállított takarmányokra, és miért nem lehet a régi, hagyományos módszerekkel állatot tartani és hasznot előállítani? Ennek több oka is van. Az első lényeges ok elsősorban az, hogy alapjaiban átalakult a korábbi évekhez képest az állattartás és a mezőgazdaság viszonya. Pontosabban, a két ágazat különvált, melyek igen lényeges szerves ökológiai kapcsolatban álltak korábban egymással. A takarmányozás szempontjából lényeges az, hogy az állattartás rohamos csökkenésével az állattartás során keletkező szerves trágya mennyisége lényegesen lecsökkent, és azt felváltotta a műtrágya, amelynek élettani összetevői korántsem azonosak a szerves trágyáéval. Felhordásuk és kezelhetőségük ugyan lényegesen egyszerűbb a gépesítés fejlődésével, de összetételük kizárólag a nagyobb tömegtermelésre, a hektáronkénti termésmennyiség növekedésére koncentrálódik. Viszont az élelmiszer-előállítás, illetve az állattartás szempontjából lényeges és fontos dologgal, név szerint a termelt növény ásványianyag-, mikroelem-, nyomelem- és vitamintartalmával, beltartalmi összetevőikkel nem foglalkozik. Ezek pont azok az összetevők, amik a szerves trágyában különböző arányban megtalálhatóak voltak, és használatakor a talaj tápanyagtartalmát javították, míg a műtrágya használatával nem kerülnek be ezek a hasznos tápanyagok a földbe. Tehát a föld tápanyagtartalma a szerves trágya használatakor javul, míg a műtrágya használatával folyamatosan csökken. Ez a csökkenés mértéke viszont évről évre csak nő, így mára már szinte minimális a földekben. Természetesen vannak a műtrágyákon belül mikroelem- trágyák is, de a magas költségeik miatt nemigen használják a szántóföldi kultúrákban. Ami a lényeg, hogy mára már a növények beltartalmi értékei korántsem azonosak a korábbiakéval, amikor még szerves trágyát használtak, és hagyományos módon folyt a gazdálkodás. Arról nem is beszélve, hogy a kutatóintézetekben folyamatosan kísérleteznek újabbnál újabb vetőmagfajtákkal, amik alkalmazkodnak az újfajta technológiához. Csak egy példa: az idősebbek még tudják, hogy a kukorica termése korábban vetőmagként is szolgált, visszavethető volt. Mára már sikerült elérni a kutatóintézetekben, hogy nem az, a vetőmag-értékesítők és az állam nagy örömére (hatalmas az adóbevétel a vetőmagokból). Ez több növénynél is hasonlóan alakult, alakították az évek során.
Tehát ez az egyik oka annak, hogy a növények, a gyümölcsök és az abból készült táplálékok ízében, beltartalmában hiába keressük a gyermekkorunkban megszokottat, mert megváltozott a talaj tápanyagtartalma, és a növények pedig alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez a szerves trágyázás megszűnésével.

Visszatérve az eredeti témához, tehát amíg a gabonák beltartalmi értékei megváltoztak, az élőlények, az emberek, az állatok ásványianyag-, mikroelem-, nyomelem-, vitaminigényei, -szükségletei ezzel szemben nem, és ezért van szükség ezen anyagok szervezetbe való juttatására. Embereknél találkozhatunk az egyre jobban elterjedő különböző táplálék-kiegészítőkkel, vitaminkészítményekkel, állatoknál pedig megtalálhatóak ezek az összetevők a teljes értékű takarmányokban, a táplálék- kiegészítőkben, a vitaminokban, a nyomelemeket tartalmazó termékekben, amelyeket étkezés formájában megfelelő arányban kell bejuttatni a szervezetbe.

Tehát, összefoglalva, a termesztett növény nyomelem-, vitamin-, íz-, aromatartalmát nem a talajból egyre jobban hiányzó tápanyagok, nyomelemek hozzáadásával, pótlásával, a talaj feljavításával érik el, hanem közvetlenül az étkezés alkalmával – szájon keresztül – a termelt növényből készült takarmány, élelmiszer, embereknek illetve állatfajtáknak növekedési szintjének megfelelő ásványianyag-, nyomelem-, vitaminszint utólagos hozzáadásával oldják meg. Tehát itt a lényeg, hogy ezen oknál fogva kihagyhatatlan a takarmánygyártó cégek által gyártott takarmányok használata a takarmányozásból illetve az állattartásból, mert előbb-utóbb különböző egészségügyi problémákkal találja magát szemben az állattartó.
 Többek között: a „nem növekszik úgy a jószág, ahogy szeretném”, ez a legkisebb egészségügyi probléma, de annál nagyobb az anyagi veszteség.

Ezért van igen fontos szerepe a különböző takarmánygyártó cégeknek, hogy milyen összetétellel, milyen alapanyagokból és milyen beltartalommal készítsék el termékeiket. Ez nagyon fontos kérdés, mert ezeken az összetevőkön múlik, hogy milyen takarmányhasznosulást, egészségügyi állapotot érhetünk el az egyes élőlényeknél a különböző növekedési ciklusban. A takarmányhasznosulást külön kiemelném, mert ez a lényeg az állattartás során, és ez a terület az, ahol a Purina szinte verhetetlen. A takarmányhasznosulás nem más, mint mennyi az a takarmánymennyiség, amivel a legnagyobb kilónkénti testtömeg-gyarapodás érhető el. Tehát hány kiló takarmányt kell megetetni ahhoz, hogy egy kiló testtömeg-gyarapodást érjünk el. Ezért az értékért folyik a harc a takarmánygyártó cégek között. Ezért nincs két egyforma takarmánygyártó cég, és nincs két egyforma takarmány. Minden komolyabb nagy takarmánygyártó cég saját receptúrából dolgozik a saját maga által kikísérletezett beltartalmi értékekkel. Természetesen itt az olyan piacvezető nagy cégekre gondolok, mint amilyen a PURINA is, akiknek meg van a megfelelő szakértelme, tapasztalata, laboratóriumi és anyagi háttere a folyamatos termékfejlesztésre, valamint a folyamatosan fejlődő és változó igények kielégítésére. 

Itt kell megjegyeznem, hogy sajnálatos módon egyre jobban szaporodnak azok a kisebb cégek is, amelyek fő szempontjai között nem szerepel a jó takarmányhasznosulás és a jó egészségi állapot, csak a minél nagyobb jövedelemszerzés, és a takarmányaik beltartalmi értékeinek minimalizálásával próbálnak nagyobb piaci előnyökhöz jutni. Ez az előnyszerzés mindig a termelő és az állattartó anyagi veszteségével zárul. Az a kérdés, mennyi időbe kerül, amíg ez a veszteség kiderül.

A Purina kizárólag az állatok takarmányozásához nyújt maximális segítséget, hogy a legkevesebb költséggel a legjobb termelési eredményeket lehessen elérni.